„BEUGRÁSSAL BIZONYÍTOTT”

Nagyon fiatal vagy mégis évek óta szerepelsz színházi előadásokban. Mikor álltál először színpadra színészként?
Az esztergomi Várszínházban tízévesen, gyerekszínészként szerepeltem először a Legyetek jók, ha tudtok című előadásban, az egyik kis árva gyereket alakítottam. Kaptam egy versszakot, amelyet szólóban kellett elénekelnem, az nagyon nagy élmény volt nekem. Ez ugyan csak egy nyári kaland volt, de megalapozta a színházhoz való kötődésemet, ami visszatért a lovas színházban is. Közben népdaléneklést tanultam.
Hogy kerültél a Komáromi Lovas Színházhoz?

Láttam az első műsorukat nézőként, és igaz lovagolni még nem tudtam, énekelni viszont igen, ezért azt gondoltam, milyen jó lenne, ha én is a tagja lennék a társulatnak. Ez akkor abszurd dolognak tűnt, csak a képzeletem szüleménye volt. Aztán úgy alakult, hogy lovagolni kezdtem, versenyekre jártam és négy évvel ezelőtt jelentkeztem a színházhoz.
Mi volt az első nagyobb alakításod?
Első komolyabb szerepem az István, a király Rékája volt, amit egy véletlennek köszönhetek, mert teljesen váratlanul be kellett ugranom helyettesíteni valakit. Ez a beugrás azonban olyan jól sikerült, hogy felért egy bizonyítással, és attól kezdve folyamatosan kaptam a nagyobb szerepeket.
Prózai szerepeket is?
Nem igazán, inkább musicalekben szerepelek, hiszen a lovaglás mellett az éneklés a fő erősségem. És nem csak hobbi, hiszen Győrben a Zenekonzervatóriumban tanulok, ahol a népdalról áttértem a klasszikus zenére.
Az elmúlt négy év alatt melyik szerepedet tekintetted a legnagyobb kihívásnak?
Az egyik Réka szerepe, ami máig a kedvencem, mert népdalénekesi tudásomat ki tudom benne élni. A másik a legfrissebb alakításom, a Trója Briszéisze, ami igazán nagy feladat volt.
Milyen érzés volt, hogy egy nagy sikerű musical egyik főszerepét rád osztották?
Először furcsállottam, hogy miért én kapom ezt a szerepet, hiszen a karakterem inkább Szép Helénához illik, és fiatalnak is éreztem magam Briszéiszhez, amely drámai karakter, több ellentmondással. De mára már rájöttem, hogy ez a szerep sokat fejlesztett rajtam, hiszen tudom, hogy még szükségem van a színpadi fejlődésre, és meg kell tanulnom a naiva szerepein kívül mást is alakítani.
Támogatnak a kollégák?
Igen, folyamatosan. Buch Tibortól kapom talán a legtöbb segítséget, ő színészként és magánemberként is támogat. Tapasztalt színészek segítenek. Emberileg is pozitívan állnak hozzám, de úgy érzem nemcsak hozzám, hanem egymáshoz is. Ennek köszönhetően nagyon jó a hangulat a színházban, ami azt eredményezi, hogy nem kell feszült tempóban dolgoznunk.
Van olyan szerep a színházban, amit szívesen eljátszanál?
Két szerep után kacsintgatok: az egyik a János vitéz Iluskája, ami nagyon nagy elismerés lenne, valamint a francia királylány szerepét is szívesen vállalnám, ami a hangommal elég nagy kihívás, hiszen koloratúrszoprán szerep.
Fiatal korodnál fogva még nem lehet színészi végzettséged, de tervezed, hogy megszerzed a diplomát?
Igen, a konzervatórium után Bécsben szeretnék továbbtanulni a Zeneművészeti Akadémián, ahol összevontan színészetet is tanítanak, így esélyt látok arra, hogy végzett színész lehet belőlem.